Szolnok
A néhány hónapja létrejött szolnoki aPont csapata egy nyári hétköznap estére szervezett civil sétát néhány helyi, valamint helyben is érvényes, de országos jelentőségű ügyek megjelenítésére. A séta nyilvános volt, egyéni érdeklődők és más szolnoki civil szerveződések képviselői is részt vettek rajta.
A sétán 6 témát jártunk körbe, és ezek mindegyikéhez bőven adtak plusz információt, a résztvevők is, sőt nagyon sok új témafelvetés is érkezett. A jó hangulatú sétán így amellett, hogy új ismeretségek, plusz szempontok merültek fel, már a későbbi folytatásról is született megállapodás.
Bónuszként pedig több önkéntes is jelentkezett aPont Szolnok csapatába.
A Szőlőszem Közösségi Tér és a Tesz-Vesz Alapítvány adott helyet nekünk arra, hogy beszéljünk kicsit a fiatalok ügyéről. Szomorú apropót is adott ehhez a véletlen, néhány nappal korábban ugyanis az országos médiában is felkapott hír lett egy szolnoki szórakozóhelyen kitört erőszakos támadás ügye, így a fiatalok helyzete mellett a közbiztonság is felmerült témaként.
A fiatalok többsége ma elhagyja Szolnokot, és ebben nagyban közrejátszik, hogy a szolnoki, és az itt tanuló diákoknak nincsenek saját helyeik, ahol biztonságban tudnak kapcsolódni egymással, új dolgokat tanulhatnak és szórakozhatnak. Ezt az űrt próbálja betölteni a Szőlőszem Közösségi Tér, de nagy szükség lenne egy átfogóbb rátekintésre a fiatalok megtartásának lehetőségeire, hogy csökkenteni lehessen az elvándorlást.
A Kossuth téren beszélgettünk az elektrolitgyár elleni kiállásunkról. Június 18-án ugyanis itt adtuk át a 6600 aláírást tartalmazó, Szolnokra tervezett kínai elektrolitgyár elleni petíciónkat a polgármesternek, két nappal később pedig Kállai Mária országgyűlési képviselőnek és Szalay Ferenc miniszteri biztosnak. A petíció addig gyűjti az aláírásokat, amíg nem állnak el a gyár építésének tervétől, és az aPont további akciókat is tervez ezzel kapcsolatban.
A helyi elektrolitgyár-tervek mellett természetesen szó esett az akkumulátorgyárak elleni országszerte jelenlévő bizalmatlanságról és tiltakozásokról, az ezekhez kapcsolódó civil tevékenységekről, petíciókról is.
Szó esett a nem működő szökőkutakról is, mely témakörben az aPont szintén indított petíciót. Mert míg egy vékony szelete a társadalomnak jachton pezsgőzhet nyáron, addig sok szolnoki család nem engedhetik meg magának a nyaralást, de még a városi köztereken sem hűsölhet. A vizek városában évek óta nincs működő strand, sőt még működő szökőkút is csak elvétve. A város főterének híres szökőkútja száraz lábbal átjárható egész nyáron. Ezért indították a "Működő és tiszta szökőkutakat Szolnokra!" című petíciójukat.
Szintén a Kossuth téri megállókban került említésre az aHang egyik országos ügye, a menstruációs szegénység felszámolása.
Magyarországon minden 10-ik nő nem engedheti meg magának azt a havi pár ezer forintot, amibe a menstruációs termékek kerülnek, hátrányos helyzetű településen pedig minden harmadik-negyedik lány és nő küzd ezzel a problémával.
Gondolkodó Botlatókő: botlatókő ami nem botlat, nem kő, de gondolkodtat, emlékeztet a jelenre, megdermeszt és kővé változtat…
A társadalom megosztottságára, a kirekesztés veszélyeire hívták fel a figyelmet a következő állomáson: a szolnoki botlatóköveket kerültek sorra. Szolnokon a politikai uszítás, ellenségképzés 4000 áldozatáról mindössze 3 darab emléktáblát találtunk. Az áldozatok egykori lakhelye előtt a járdába süllyesztett réz emléktáblák a Baross út 4 előtt Gombos Imrének (Mauthausen), a Szapáry 9 előtt Szabó Barnának (Auschwitz), a Szapáry 20 előtt pedig Dr Breuer Lászlónak (Auschwitz) állítanak emléket.
Miközben számos áldozat volt még, méltánytalanul alacsony ez a szám.
A civil séta alkalmával az egyik sarkalatos téma volt a szolnoki buszmegállók problémája. Habár a zöldebb közlekedésért, a közlekedési dugók elkerülése érdekében a lakosok szívesen veszik igénybe a helyi buszokat, a melegebb hónapokban ez rendkívül embert próbáló vállalkozás, főképp a napközben közlekedő nyugdíjasok és kismamák, gyermeküket babakocsiban utaztató anyukák számára.
A buszmegállókban (= üvegkalickákban) 4 fokkal magasabb hőmérsékletet mértünk, nem beszélve arról, hogy ezek a megállók igazi árnyékot sem biztosítanak a várakozók számára. De van olyan megálló is, ahol semmi nem védi a várakozó utasokat az időjárástól. Az aktivisták a városvezetéshez terveznek fordulni, annak érdekében, hogy a buszmegállókba telepítsenek naptól és esőtől óvó várót.
A séta második felében már gyakorlatilag ömlöttek az ötletek, infók, javaslatok a helyi problémákról.
Szó esett a Tiszavirág híd állapotáról: a Szolnok jelképeként megjelenő gyalogos híd egyik hídfőjén csak alkalmanként működik a lift, a másik hídfőn pedig egyáltalán nem üzemel. A felüljáró vakolata omladozik.
A Tiszaligetben a biciklis utakra több helyen belóg növényzetet, a Csónakázó tó partján álló kiszáradt a tavasszal ültetett facsemeték zöme, a köztisztaság problémája pedig nemhogy felmerült, de szinte nem volt olyan résztvevő, akit ne zavarna városszerte, akárcsak az "átmenetileg", gyakorlatilag viszont évek óta zárva tartó strandok ügye.
